Karinthy Frigyes összes költeménye: text - IntraText CT

Gyermeket zabálni, mint amire fenyeget. A legfontosabb vitamin, amire szükséged lehet

Kassák Lajos: Misilló királysága Regény Ettől a naptól kezdve még kevesebb időt töltött bent az asszony, reggel segített a szolgálónak az ágyazásnál, egyik kezében a gyereket dajkálta, másikkal a beteg embert támogatta, aki minden lépésnél megingott, mint a nádszál. Reggeli után azzal az ürüggyel, hogy a munkások után néz, kiment s csak a szoptatás órájában kukkantott be a szobába. Napokon át a szomszédasszonyokkal pletykált vagy Pecsinkáéknál gubbaszkodott teli vággyal a legény után.

bélparaziták kezelése a vény nélkül parazitaellenes profilaktikus szerek

Misilló ezalatt türelmesen nyomta a fészket, a gyerekkel vesződött, néha-néha mint amire fenyeget homályos ablakon át a major kopasz térségére bámult, ahol már az őszi szántásra készülődtek az emberek. Nehezen épült a bajból, amennyit nappal javult, éjszaka ugyanannyit rosszabbodott. A melle meggyöngült, fuldoklás gyötörte s egész éjszaka karcos, fáradt tüdőből köhögött.

Október elején megjött Kristóf s ő még akkor is az ágyban volt. Kérges, nagy kezei puhán megráncosodtak, kifehéredtek, mint a csiszolt csont és remegtek a legény széles tenyerében. Nehezen ment az egyezkedés.

A legfontosabb vitamin, amire szükséged lehet

Kristóf, mint valami módos városi fuvaros csizmásan, tiszta fehér gatyában ült a gazda ágyánál. Cifra cseréppipa lógott az agyáról s amíg Misilló agyafúrt szóval vörösre beszélte magát, addig ő gyermeket zabálni hümmögött s nagy türelemmel várta a csipetnyi ráadásokat.

Anyica az ablaknál állt, a pólyást dajkálta, valami nyúlós, édeskés dalt dúdolt teste ringására s időnként hangos csókokat pufogtatott el a gyerek kerek arcán.

A lámpa fénye csak gyéren jutott el hozzá, de ahelyett, hogy a gyönge világosság elmosta volna formáit, minden idomot, vonaltörést megsokszorozva élesített ki a homályból. A dalocska zümmögve folyt szét a szobában és lágy, meleg hangulattal bizseregte körül a két mint amire fenyeget embert.

Kristóf a hang irányába fordult, szeme megakadt az asszony kiélezett, előre nyúlt alakján, s úgy látta, most felényire se olyan szép az, mint karácsonykor volt. Tetőtől talpig mustrálgatta és észrevette első találkozásuk óta mennyit öregedett, rozsdás pöttyök sűrűsödtek az orra köré s gusztustalanul, minden köz nélkül futnak össze vastag szemöldökei.

Az asszony most szétgombolkozott, mellel kínálgatta a nyöszörgő gyereket s még görbébbre púposította magát. Mintha egész életét a kis csámcsogó szájba kívánta volna csurgatni. Kristóf önkénytelenül is a gyerekkorára gondolt: a borjas, megpuhult teheneket látta maga előtt és érezte, mint párolog el szívéből az érzés, amellyel a katonáéknál emlékezett Anyicára, s mint önti el most egész valóját egy másik.

Megborzongott ettől az érzéstől, de nem szabadulhatott tőle. Örömmel kapott a gazda újabb ráadásán.

gyermeket zabálni, mint amire fenyeget

Ki kapott már ennyi pénzt ebben a majorban! Az egész lelkemet? Kristóf hányavetin nevetett. Megkötötték az alkut.

Kisebb a rák kockázata

Amíg Misilló beteg lesz, Kristóf vezeti majd az egész gazdaságot s minden este tartozik beszámolni a dolgáról. Egy ideig még maradt mint amire fenyeget legény, Misilló boldog volt afölötti örömében, hogy olcsón jutott az emberhez, pálinkát hozatott az asztalra s büszke önteltséggel beszélt a fiúról. Csontos, sárga ujjaival megcsiklandozta a kövér, mezítelen testet s az hangtalanul rángatózott, csak piros elferdült szájáról látszott, hogy tetszik neki a játék. Misilló tovább nyűgözte s közben nagyokat kiáltozott: - Hu-hu, mindjárt megeszlek, te kis tetves, te gyöngyvirágszál!

A gyerek keservesen elsírta magát. Igazán bolond. Misilló jóízűen mulatott az asszony haragján. Anyica is indult a legénnyel.

Nem kapott választ. Azok már behúzták maguk után gyermeket zabálni ajtót. Szótlanul mentek át az udvaron, a kapuban megálltak. Mindketten a belső oldalon maradtak. Nagy csendben múlt el néhány pillanat, gondolataik egy úton haladtak, de nem tudták hogyan kezdeni a szót. Kristóf törte meg a hallgatást. Kristóf alákukucskált a kendője alá: - Azért tudom, hogy kérdezősködött utánam, amíg katona voltam! Anyica mosolyogva ránézett. Anyica nem védekezett. Egész testével szinte belerogyott a legény karjába.

Szemei lángoltak, a hangja egyre rekedtebb lett és egyre sziszegőbben beszélt: - Vegye, vegye hát!

10. ? Naftali Kraus: A 613 parancsolat

Hosszú, harapós csókban, mint két veszekedő madár, hemperegtek a kapu ripacsos deszkáin. Életemben téged szeretlek először! A fele útról azonban visszatért. A gazda az ágyszélén lógászott, a szemei zölden lobogtak, megmerevült arcán látszott, hogy kínlódva várta az asszonyt. A gyerek magára hagyottan visított az asztalon.

fereg tunetei kerek féreg absztrakt

Anyica cuppogva hozzá szaladt. Nem szeretem én, ha mindig máson jár az eszed! Misilló még sokáig elégedetlenkedett, de senki se felelt dörmögésére.

Csend volt körülötte, csak a gyerek orrhangú szuszogása olvadt ki a fehér kemence mögül.

gyermeket zabálni, mint amire fenyeget giardia removal water treatment

Számításból egész délelőtt a gazda mellett maradt, fájós bordáit vizesruhával orvosolta, mákhéjas dohányból pipát tömött neki, közben a gabona áráról beszélt s ezzel szépen kiverte az ember fejéből a tegnap esti jelenetet.

Ebéd után azonban alig várta, hogy Misillót elnyomja az álom, észrevétlenül kipárolgott a szobából. Kristóf mint amire fenyeget nem volt ott. Egy ideig a kopasz fák törzséhez lapultan álldogált az asszony, kitágult szemekkel lesett a csendes major gyermeket zabálni, de nem tudta egy helyben kivárni a legényt. A hó még mindig szitált, a pelyhek átszöktek a ritka ágak között, puhán a ruhájára ültek, megkeresték lázas, kicsattanó arcát s hideg, kék gyöngyökben futottak szét a mezítelen bőrön.

Fázni kezdett, de állhatatosan küzdött s már nagy tócsákat olvasztottak alá tipegő lábai, mikor eszébe jutott az elhagyott kunyhó.

Folyton a legény útját kémlelve, hátrált a födél alá. Az apkó egykori helyére, a dohos, kemény szalmapriccsre kuporodott. Jó óra múlt el így az izgalmas várakozásban, mikor a fák között topogó legényt meglátta. Repeső szívvel állt ki az ajtóba.

bélféreg kezelés

Hé Mint amire fenyeget Kristóf megcsípte az állát. Örülj, hogy most itt vagyok - s havas, átázott szűrével együtt a priccsre rázta az asszonyt. Anyica unottnak, hidegnek látta a párját s úgy érezte, mintha az ölelést, csókot, amivel az mint amire fenyeget kéjes bomlottságát fizeti, mind csak mókából csinálná.

Az a gondolata támadt, talán nem is szereti őt Kristóf s megremegett ettől a gondolattól. Még puhábban, melegebben lapult a legényhez s alázatos hízelgéssel kérdezte meg a hegyről lefelé menet.

Az egész úton nem nézett az asszonyra, zsíros csizmáit vigyázta, melyek nagy gombócokat rúgtak föl a friss, tapadós hóból. A gyümölcsös végében válniuk kellett, Anyica bolondosan a szájára tapadt a mint amire fenyeget fejű legénynek, szinte könyörgött hozzá: - Holnap is eljössz?

Interjú dr. Zacher Gáborral

Aztán mindketten más-más irányba tértek. Mire Misilló gyermeket zabálni, Anyica karján a gyermekkel mint amire fenyeget ott ült az ágyfejénél. Halkan, elnyújtott hangon énekelt s jobb lábával rezgősen segítette a dal ütemét: Csicsí baba, nincsen pupa, Elvitte a juhászkutya, Csicsíkájj, babuskám Misilló néhány pillanatig még tetette az álmot, szűkre fogott szemekkel lesett ki az asszonyra.

A hirtelen jött köhögés elárulta ébrenlétét. Anyica kedveskedőn az ágyra telepedett s amíg Misilló egészsége felől kérdezősködött, kedvesen ingatta a fejét és észrevétlenül a vánkosok közé csempészte a gyereket. Anyica a mákhajas dohányra gondolt s elégedetten mosolygott magában.

A diatomaföld egészségének előnyei a paraziták

Kimegyek a friss levegőre, megöl ez az egész napi bezárkózottság! Kristóf még nem volt itt? Anyica a friss levegőzés helyett a konyhában maradt, csütörtök este volt, nagy szorgalommal az apkó holmiját segített összecsinálni a szolgálónak. Kevés vártatva megjött Kristóf, kurtán köszöntötték gyermeket zabálni s ő nem ment be utána.

Úgy gondolta, nem tudna pirulás nélkül szembetekinteni vele, ez pedig könnyen gyanakodóvá tehetné a gazdát. Néha, néha kiment s az udvarról az ablakon át leselkedett be a szobába. Kissé elszomorította az a barátságos kép, melyben a két embert látta.

De nem sokáig győzte tettetéssel, kibújt belőle az asszonyok kotyogó természete egy parazitatabletta az embereknek a megelőzésére mindent elbeszélt a szolgálónak. Miért nem megy hát be? Vérhólyag a szerelmes ember szíve, könnyen ketté hasad az a sanyargatástól.

Ezek nagyszerű hírek, nem igaz?

Anyica idegesen nevetett, de belsőleg igazat adott a vénasszonynak és epedőn szomjazott a legény után. Hát a szegény fehérnép se születik ám csak éppen piszkafának, hogy a kormos kürtőbe lógjon, meg a hamut birizgálja. Volt, volt bizony, gyermeket zabálni, nekem is egy olyan történetem, hogy még most vénségemre is megnyalom utána ezt a fogatlan feregirto hazilag. Ajtócsikorgás szakította félbe a szolgáló meséjét. Mikor Kristóf mint amire fenyeget a konyhán, Anyica izgatottan utána futott s mohón össze-vissza csókolta az üres, holdvilágos udvaron.

Aztán pihegve menekült vissza a konyhába, várt kicsit, hogy kifújja magát s derűsen, megnyugodva ment be a gazdához. Anyica vacsorához készített, fejét mélyen az asztalfiókba nyomta s amíg a késekkel, villákkal csörömpölt, minden érdeklődés nélkül kérdezte. Misillónak tetszett a szürke hang s mivel semmi különöset nem vett észre az asszonyon, egész vacsoraidő mint amire fenyeget Kristóf ügyességét dicsérte.

Anyica csak ritkán szólt valamit, okosan végig hallgatta a gazda áradozását s mikor már ágyba voltak, igen komolyan ezt mondta: - Nem mint amire fenyeget én, mit van úgy dicsérni rajta, hiszen nem ingyen dolgozik kendnek. Meg aztán sok dolog is az hatvanöt pengőért! Anyicának könnyen nyílt az esze, furcsa módját találta ki a legénytartásnak.

F1: A szabályváltozásokat is elviszi a koronavírus?

Kristófot félteni kezdte a gazda barátságától s úgy eszelte ki, csak egy módja van, hogy magának tarthassa azt, ha gyalázni, kicsinyelni fogja Misilló előtt. Ami kevés őszinteség még volt benne, azt gyökerestől kiirtotta ezen az éjszakán s reggel, mint amire fenyeget valami akaratnélküli bábu jött-ment az örömtől sugárzó ember körül.

Ebéd után azonban újra mákhajas pipát adott a szájába, s hogy az csakhamar álomba füstölte a mit sem sejtő Misillót, lelkendezve szökött át a gyümölcsösbe. Mindig ő volt első a találkán, Kristóf pedig, mintha számításból tette volna, napról-napra későbben jelent meg. S ha megjött, nem az az éhes, mohó legény volt, akit Anyica szeretett volna látni benne, unottan a priccsre telepedett s amíg az asszony százféle formában kellette magát, ő fáradtan mozgott, szemei hunyorgás nélkül meredtek a levegőbe, mintha a mállott falakon át vigyáznának valamit.

Mikor a kertből kifelé mentek, sohse mulasztotta el a major rendezetlenségéről beszélni. Aki mit ér, azt viszi. Talán húsz pár is él a magtárból. Gyermeket zabálni sem tudta megérteni, hogy valaki ennyire szívén viselje más ember baját.

Ilyenkor haragjában magázta a legényt. Kristóf elnevette a választ, s ilyenkor az az érzése támadt, hogy vele is csak azért tart egy irányt, mert a másé. A színe is elfakult már a szerelmének s ha tulajdona lett volna földben, házban, rég bottal verte volna el magától a kullancskodó asszonyt.

Ezt Anyica is csakhamar észrevette, még féltékenyebb lett Misilló Kristóf barátságára s minden alkalmat megfogott, hogy összeuszítsa a két embert.